Amit tudnod kell a lázcsillapításról

Amikor valamilyen fertőzés, vagy vírus ledönt minket a lábunkról, akkor az amúgy is gyatra közérzetünkön rengeteget tud rontani a megemelkedett testhő. Alapvetően akkor beszélünk lázról, ha a hőmérő higanyszála 38 Celsius fok fölé kúszik, ám egyénenként rendkívül eltérő, hogy kit mekkora hőemelkedés visel meg. Van, akinek a 39 fok se kottyan meg, és van, akit már a 37 fok átlépése is fekvésre kárhoztat.

A kérdés ilyen esetben mindig az, hogy mikor jön el az a pont, amikor már csillapítani kell a lázat, és meddig érdemes hagyni hogy szervezetünk egyik védelmi reakciójaként szembeszálljon a kórokozókkal. Az orvostudomány álláspontja sokat változott ezzel kapcsolatban az elmúlt évtizedekben, hisz a múlt században még sokkal inkább tartotta magát az a gondolkodásmód, hogy a lázat csillapítani kell (főleg gyerekeknél), ha kell, akkor drasztikusabb eszközökkel is. Ma már sokkal árnyaltabb az ajánlás, és a lázcsillapítás elsődleges feladata a beteg közérzetének a javítása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki lázas, ám attól függetlenül a komfortérzete a betegségéhez mérten rendben van, akkor egyáltalán nem muszáj csillapítani a lázat. Természetesen, ha az nagyon magas, az egy más helyzet, de a 38-39 Celsius fok még jóval többet segíthet, mint amennyit árt.

Lázcsillapítás

Ha pedig úgy érezzük, hogy lázcsillapításra van szükség, akkor is próbáljuk meg kerülni a hirtelen módszereket. Régebben elterjedt volt a hűtőfürdő használata, ám ezt csak nagy fokozatosan érdemes alkalmazni, és arra külön oda kell figyelni, hogy a víz hőmérséklete ne csökkenjen 31-32 fok alá, hisz a hideg összehúzza az ereket, amelyek utána nem lesznek képesek megfelelő hőleadásra, így hosszútávon épp ellenkező hatást érünk el. Fizikai hűtés helyett alkalmazhatunk paracetamol tartalmú, vény nélkül kapható lázcsillapítót, arra azonban ügyeljünk, hogy mindig csak az előírt mennyiséget szedjük be, és ha a láz elhúzódik, netán idővel visszatér, akkor mindenképpen orvosi kivizsgálásra lesz szükség.