A külön alvás tényleg problémákhoz vezet egy kapcsolatban?

Ahogy rengetegen azt sem tudják elképzelni, hogy a család ne együtt költse el a vacsorát – vagy épp az ebédet -, úgy az emberek egy jelentős részénél nem is lehet kérdés, hogy egy ágyban töltik az éjszakát a párjukkal.

Ez persze alapvetően tényleg így természetes sokaknak, hisz az együvé tartozás és az intimitás egyik legfontosabb jele, hogy osztozkodunk a hálószobán. Sokaknál azonban elérkezik egy pont, amikor ez az addig teljességgel magától értetődő szokás valami miatt kényelmetlenné, praktikátlanná válik. A legtöbb esetben ez háromféle okra vezethető vissza. Az egyik, amikor – például egy új munkahely miatt – gyökeresen eltér a páros alvási ritmusa. Mire az egyik lefekszik aludni, a másik már kel, ez zajjal jár, így a nyugodt pihenésnek lőttek, ez pedig hosszú távon kialvatlansághoz, nyűgösséghez vezet, sőt, az is megeshet, hogy emiatt némi nézeteltérés is lesz a felek között.

Alvás

Alvás

Ennél valamivel extrémebb eset az, ha az egyik fél alvási szokásai miatt a másik teljességgel képtelen a pihenésre. Legtöbbször a horkolás a ludas, de nem ritka az alvajárás, vagy az, hogy beszélünk álmunkban, ilyenkor pedig nem marad más, mint a külön alvás, hisz az tarthatatlan, ha emiatt a párunk képtelen aludni egy jót. Végül, de nem utolsósorban ott van a gyerek születése. Ha addig a pontig tökéletes élmény is volt az egy ágyban alvás, onnantól ez bizony megváltozik, főleg akkor, ha a csecsemő nem külön szobában van elhelyezve – és praktikussági okokból kifolyólag ez általában így is van -. Ilyenkor a legalább az egyikünk aludjon egy jót elvet követve előbb-utóbb valaki külön helyiségben tölti az éjszakát – jellemzően az apa, aki reggel munkába megy -, ez pedig a hónapok alatt állandósul, és végül oda vezet, hogy amikor már lehetne, akkor sem költözik vissza a hálóba. Ám ezt nem kell és nem is szabad tragédiaként megélni, hisz nem véletlenül tartja a mondás, hogy a hosszú házasság titka a külön hálószoba. Egyáltalán nem azon múlik egy kapcsolat sikeressége, hogy együtt alszanak-e a házastársak, hanem azon, hogy mennyire tisztelik, becsülik, és támogatják egymást.