Melyek a legnagyobb magyar gőzmozdonyok?

A századforduló után a magyar nehézipar igazi gőzóriásokat alkotott. Az 1914-ben bemutatkozó 601-es a legnagyobb és legerősebb európai gőzmozdony volt a maga idejében. Az 1550 lóerő teljesítményű mozdonyóriás szolgálati tömege szerkocsival több, mint 163 tonna volt.

A közel 23 méter hosszú mozdony megengedett legnagyobb sebessége 60 km/h volt. Nem tartoztak az óriási mozdonyok közé a 242-es sorozat darabjai. Az áramvonalas burkolata után vasutasnyelven csak koporsónak becézett gőzös kifejlesztésénél a nagy sebesség elérésére törekedtek. Bár a magyar síneken csak 120 km/h-s menetrend szerinti sebességgel közlekedhettek, egyik példányuk 161 km/h sebességet ért el.

A magyar gőzvontatás leghíresebb mozdonyai a 424-es sorozat képviselői voltak. A vasutasok által „Bivaly”-nak nevezett mozdonyokból 1924 és 1958 között 365 darabot gyártottak a MÁV részére, további 149-et pedig külföldi vasutak részére. A személy- és tehervonatok továbbítására egyaránt jól használható gőzös megbízható, népszerű konstrukció volt.

Magyar gőzmozdony

Magyar gőzmozdony

A haza gőzmozdonygyártás utolsó és egyben legnagyobb dobása a 303-as mozdonyok kifejlesztése volt. A cél egy minden eddigieknél erősebb és gyorsabb, univerzális gőzmozdony létrehozás volt. A 303-as a magyar gőzmozdonygyártás legnehezebb, legnagyobb tengelyterhelésű, leghosszabb és legerősebb darabja volt. A 2500 lóerő teljesítményű mozdonyóriás 120 km/h-s sebességre volt képes, ám némiképp túlnőtt a lehetőségein, mert a magyar vasútvonalak nagy része nem bírta el szerkezetét. A nagy fogyasztású fekete kolosszusokból csupán két darab épült, ezek tíz évig szolgáltak, majd leselejtezték őket. Egyetlen megmaradt példánya a Vasúttörténeti Parkban tekinthető meg, a többi gőzöshíresség társaságában.