A Bajkál-tó, Földünk legmélyebbje

Kelet-Szibéria déli részén, fenyvesekkel körülvéve, hegyek lábánál terül el a Föld legmélyebb tava, a Bajkál-tó. Földünk édesvízkészletének körülbelül ötödét tárolja, nagyobb a víztömege, mint a szélesebb, de sekélyebb Balti-tengeré.

[wp_ad_camp_1]

A Bajkál-tó medre kőzetburok mozgása következtében lesüllyedt gödör, melyben csaknem 23 ezer köbkilóméternyi víz fér el. A vízfelszín 453 méter tengerszint feletti magasságban terül el, ám legmélyebb pontja 1167 méterrel a tengerszint alatt található. Éppen ezért nem csak a legmélyebb tó, hanem a legmélyebb szárazföldi mélyedés is egyben. A tó területe 31 500 km2, kicsivel nagyobb, mint Belgium. A környék őslakosai, a burjátok tengernek nevezték és az ott élő halászok mai is „tengerre mennek”, ha dolgozni indulnak. A Bajkál-tó szele, a szárma, hirhedt szélmozgás, időnként akár 4-5 méteres hullámokat képes kavarni. Ez a szél a tó vizének nagy részét megmozgatja, így hőmérséklete a legmelegebb hónapokban is igen alacsony. Télen az egész tavat erős jégpáncél borítja.

Bajkál-tó

A bajkál-tavat a hegyekből lecsordogáló kristálytiszta folyók táplálják, ezért lehet az, hogy víze tökéletesen tiszta, kék. A partok mentén, a 10-15 méteres mélységben lévő fenéken a kavicsok tökéletesen láthatók, valamint ha egy fehér korongot engednek bele, az 40-42 méterig még látható marad. Egyetlen folyó engedi le a tó vizét, mégpedig az Angara. A „Bajkál” szó tunguz eredetű, jelentése „gazdag tó”. Élővilága roppant sokszínű, ezért nevezik természetalkotta múzeumnak is. A tóban 1200 állat és 600 növényfaj él, melyek kétharmada sehol máshol nem található meg. Elszigeteltsége révén számos ősi fajt őrzött meg. A tó vize ivóvízként is használható, de ez táplálja a Föld egyik legnagyobb vízerőművét, a Bratsz-ot is, mely az Angara folyóra épült.