Pécs vidéki kőszénbányászat rövid története

Az, hogy a kőszéntelepekből kik és mikor termeltek elsőként, valószínűleg örökre titok marad. A krónikák csupán azt jegyezték fel, hogy a termelés legelőször a Lámpás-völgyben indult meg. A kőszéntermelés iránti igényt Európában mindenhol a vészesen fogyó erdőállomány és ennek kapcsán a fa, illetve a belőle égetett faszén rohamos árnövekedése ösztökélte.

Mivel a kőszén a földtulajdonhoz kötött ásványkincs volt, így érthető, hogy a lelőhelyek feltárásának akadálya legtöbb esetben a föld tulajdonosai részéről nyilvánult meg, a széntermelésben ugyanis nem látták érdekeltségüket. II. József 1782. Évi rendelete felhívta a megyei hatalmasságok figyelmét a kőszén és más égethető ásványi nyersanyagok bejelentési kötelezettségére. Az első mecseki lelőhely bejelentője 1769-ben Kriffka Ferenc Xavér nyugállományú lovaskapitány volt, aki a mai Pécsbányateleptől délre, a külfejtések áldozatául esett Feketehegyen talált szénelőfordulást. A mecseki kőszénmedence első valódi kőszénbányájának a vasasit tekinthetjük.

Pécs kőszénbányászat

Pécs kőszénbányászat

A pécsváradi polgárok a pesti egyetem alapítványi uradalmainak pécsváradi jószágkormányzósága alá tartozó vasasi birtokán már 1782-ben hozzáfogtak a kitermelt kőszén hasznosításához, de az uradalom és a vállalkozók közötti hivatalos szerződés a bányaművelésre vonatkozólag csak 1787-ben jött létre.A Kamara 1807. Évi rendelettel kincstári bányaigazgatóságot állított fel pécsi székhellyel.

E hivatal vezetését négy évtizeden keresztül Berks Péter bányamérnök végezte, aki rendkívüli érdemeket szerzett a mecseki kőszénmedence feltárása terén. (1845-ben halt meg). A vasasi kőszénbányászat például éppen azért volt az ország legmagasabb színvonalon álló kőszénbányája, mert Berks itt viszonylag maradéktalanul kifejthette tudását és hatósági jogkörét.