A Zsolnay-gyár jelentősége

Minthogy a városnak nemcsak a legrégibb, hanem egyszersmind legnagyobb gyára is a Zsolnay-gyár, története fényt vet arra is, hogyan születik meg a munkásosztály, és milyen az életútja egy vidéki ipari gócban. A Zsolnay-gyár, noha vidéken jött létre, az ország, sőt a volt Osztrák-Magyar Monarchia elsõ és legnagyobb kerámiai gyárává fejlődött, amely a kerámiai iparban uralkodó helyet foglalt el.

Történetéből következtetni lehet a magyarországi kerámiai ipar fejlődésére és némileg az egész kapitalizmus korabeli magyar ipar fejlődésére. Ez utóbbit természetesen nagyon szerény és korlátozott mértékben, mert hiszen ez az egész fejlődés részletből, alulról való szemlélete. Az ilyen szemlélet a fejlődés fő vonalát csak más térről származó eredményekkel megerősítve segít kideríteni, a már ismert fejlődési irányról alkotott képünket azonban mindig gazdagítja, színezi, finomítja. Iparunk fejlődésének fő vonalától a Zsolnay-gyár története természetesen néhol eltér, és a tipikustól elütő színeket is mutat fel.

Zsolnay-gyár

Zsolnay-gyár

A fő eltérés abban van, hogy a pécsi Zsolnay-gyár története a magyarországi kapitalizmus fejlődésében egy egész külön típust képvisel: e gyár a találmányok egész sora segítségével külföldi tőke nélkül fejlődött, és későbbi fennállása folyamán, az imperializmus korában sem került valamilyen bank, tehát a finánctőke kezébe. A gyár olyan városban jött létre, amelynek gyáripara – megegyezően a többi dél dunántúli várossal – túlnyomórészt könnyűipari volt. Munkásai jelentős részét a fogyó pécsi kisiparból vette. E könnyűipar munkásainak kispolgári eredete mind a gyár, mind az egész város munkásmozgalmának fejlődését hátráltatta, lassította. Ez okokból kifolyólag a munkásmozgalom erejében, lendületében szembetűnő eltérés mutatkozik a gyár, a város és a város környéke, azaz Pécs gyári dolgozóinak és a pécsi szénmedence bányászainak munkásmozgalma közt. Ezek azok a tények, amelyek a gyár történetébe az általánostól eltérő, külön színeket visznek bele.