A Zsolnay-gyár helyzete a két világháború közt 4.

A válság 1933 után az egész tőkés világban enyhült. A nyomában következő pangás ideje azonban 1933 és 1938 közt igen hosszúra nyúlt, és nem ment át fellendülésbe. A munkásság kiszélesedett harca tovább tartott.

A hosszúra nyúlt pangás éveiben, 1937 és 1938 közt kezdte meghozni gyümölcsét a Zsolnay-gyárban a tőkések számára. Az a tettük, hogy áttértek a porcelánszigetelő-gyártásra. Az üzem termelésének értéke 1935-ben 26%-kal haladta meg a válság előtti 1928-ik és 1929-ik esztendők termelését, a nyereség csak 1937ben érte el az 1928-ik évi szintet. A gyár helyzetére nagyon nyomasztólag hatott a bankadósság és az örökösödési per.

A vállalat alapításában külföldi tőke egyáltalában nem játszott szerepet. A gyáralapító fia, a második kapitalista generáció az imperializmus 1900-tól 1921-ig terjedő szakaszán megtartotta a gyárat. A bank, a finánctőke semmilyen formában nem tudott behatolni a vállalatba. A harmadik tőkés nemzedéknek is sikerült nagy küzdelmek árán az imperializmusnak a két világháború közti szakaszán 1921és 1944 közt megőrizni a gyár függetlenségét.

Zsolnay-gyár

Zsolnay-gyár

De ennek a munkások adták meg az árát. A gyár munkabérek terén ezekben az években elérte ugyan a szakma többi üzemének a színvonalát, de egészségügyi, munkásjóléti és kulturális viszonyai ennek a két gyáron belüli oknak, az adósságnak és a pernek következtében egyáltalán nem fejlődhettek.

Az üzem munkássága, amelyet a kapitalizmus 1921 és 1944 közt még fokozottabban megnyomorított, mint addig, folytatta harcát. Ez a harc 1921és 1944 közt burkoltabb, leplezettebb formát öltött. Ekkor került sor a Zsolnay-gyárban azokra a munkásszervezkedésekre, amelyek sztrájkig ugyan nem jutottak el, de a bérjavításokat kivívták.