A pécsi dohányipar helye 1.

Az 1925. Évi termelésből ránk maradt egy – statisztikai felmérést szolgáló – kérdőívre adott válasz teljes anyaga.  Ennek alapján kíséreljük meg egybevetni az országos adatokkal a pécsi gyár hivatalosan megadott számadatait. A gyár cégszerű neve Magyar Királyi Dohánygyár, székhelye Pécs, alapítási év 1912.  Gyártmánya: szivarkák és pipadohányok. Egy kérdésre adott válasz szerint 1925-ben lényeges átalakítás nem történt.

A százalékos kimutatás jelzi (táblázat!), hogy Pécsett viszonylag alacsony volt a tisztviselők száma és aránya, s lényegesen magasabb a női munkások az aránya, mint országosan.  A tisztviselők száma Pécsett valóban feltűnően alacsony s ez nagyrészt azzal is összefüggésben állt, hogy itt lehetetlenség volt lakáshoz jutni. A gyár területén viszont nem akartak lakást kialakítani, s a termelés beindulásával már nem is lehetett.

Nem tekinthető véletlennek, hogy 1925-ben ismét megélénkültek a csatározások Pécs városa és a dohányjövedék közt, amelynek tétje ismét a gyár működőképessége volt.

Pécsi dohányipar

Pécsi dohányipar

A Dohányjövedék Központi Igazgatósága 1925. Szeptember 25.-én levelet küldött Pécs polgármesterének, hogy a külföldi államkölcsön legfőbb biztosítékát képező magyar királyi dohányjövedék a szivarkagyártás nagymérvű emelkedésére való tekintettel elhatározta, hogy a pécsi dohánygyár üzemét kibővíti. Ehhez azonban a tisztviselő és altiszti létszámot bővíteni kell, és ezért szükségük van 4 dohánygyári tisztviselő számára, 4 db kettő szobás, konyhás lakásra, és két altisztnek egy-egy szoba-konyhás lakás kiutalására. A pécsi lakáshelyzet azonban katasztrofális volt.

A lakók rendszerint bérletátruházással adják el a lakást, vagyis a háztulajdonosok beleegyezésével lelépési díj ellenében engedték át lakásukat egy-egy igényjogosultnak. Ha a lakáshivatal igénybe vehetne egy-egy lakást, akkor az legfeljebb egy szoba-konyhás, és csak akkor felelhet meg a gyár igényeinek, ha az kisebb kívánna. Az igényjogosult két altisztet két címre is elküldték a lakást megnézni. A kijelölt lakások azonban kicsik voltak és nélkülöztek minden kényelmet. Így a két altiszt nem fogadta el őket. Végül 1927 júliusára sikerült lakást kapniuk.