A csemegekukorica termesztése

A csemegekukorica sokunk kedvence; fogyasztjuk a strandon, fogyasztjuk otthon, szeretjük sóval, tejföllel és fűszerekkel… Noha a csemegekukorica kiváló tápanyag értékekkel bír, a táplálkozási jelentősége alacsony maradt.

A magyar családok asztalára ritkán kerül csemegekukorica, akkor is inkább csemegeként, mintsem a táplálkozás teljes értékű szereplőjeként. Jelentős fehérje és szénhidrát tartalommal rendelkezik, ennek ellenére mégsem alkalmazzuk olyan módon, ahogyan azt megtehetnénk. Ha számba vesszük, hogy a csemegekukorica a zöldborsóval hozzávetőlegesen azonos tápanyagértékkel bír, akkor láthatjuk, hogy méltatlanul mellőzött élelmiszerről van szó.

Csemegekukorica

Csemegekukorica

A csemegekukorica termesztése nem igényel különösebb mezőgazdasági jártasságot; minden hobbikertész képes megfelelő minőségben és mennyiségben előállítani, de relatív nagyok az élettani szükségletei. Tudni kell, hogy a csemegekukorica hőigénye jelentősen meghaladja a takarmánykukorica hőigényét. A magok csak 10 fok feletti hőmérsékleten kelnek, így a korai ültetése nem javasolt. A csemegekukorica jól túri, sőt kívánja a meleget; egészen 35 fokig képes fejlődni, e feletti hőmérsékleten már leáll a növekedése. Azt is fejben kell tartani, hogy fényigényes növényről van szó, tehát nem ajánlatos az árnyékos területekre ültetni. Szereti a napos, meleg parcellákat. Vízigénye is relatív magas; főleg a virágzást követően van szüksége nagy mennyiségű csapadékra. Elsősorban ez határozza meg a termés mennyiségét. Ha nem jut elegendő vízhez, a terméshozam elmarad a várttól. Mivel nagy levelekkel és komoly szárszerkezettel rendelkezik, így jelentős mennyiségű tápanyagra van szüksége. Minél nagyobb a növény, annál nagyobb mennyiségben emészt fel tápanyagokat, ezért a területet műtrágyázni szükséges.