Milyen sót vegyünk? Érdemes a drágábbat választani?

Régen hatalmas értékkel bírt, ma már világszerte a konyhák első számú alapanyaga és ételeink legfőbb ízesítője, ami nélkül talán már semmit sem találnák ízletesnek. De vajon érdemes-e többet költenünk egy-egy dizájnos csomagolással, vagy rusztikusnak állaggal rendelkező sóért, vagy nyugodtan válasszuk a legolcsóbbat?

A só, azaz a nátrium-klorid nem csupán az ízlelőbimbók számára fontos, de a szervezetünknek is elengedhetetlen, mind az idegrendszer, mind az emésztés szempontjából nélkülözhetetlen. Hiánya anyagcserezavart, vérnyomás problémákat okoz, túlzott fogyasztása azonban egészségtelen, sejtpusztulást és magas vérnyomást okoz. Emiatt aztán nem szabad túlsózni az ételeket és az alapvetően sós késztermékekkel – mint amilyenek például a chipsek – is óvatosan kell bánni. Az elmúlt évtizedekben pedig rengeteg szó esett a túlzott só bevitel káros hatásairól, emiatt aztán az emberekben mélyen ott lapul az egészségesebb alternatíva iránti vágy, így aztán sokkal inkább hajlamosak leemelni a polcról olyan terméket, ami – ránézésre legalábbis – kevésbé lehet káros.

Só

De valójában van-e érdemi különbség a sima asztali só és mondjuk egy gyönyörű vöröses pompában tündöklő, nagy rögökből álló himalája só között, azon kívül, hogy ez utóbbi akár hússzor annyiba is kerülhet? Nos, a helyzet az, hogy az egészséges életmód szerelmesei valóban jobban járnak a himalája sóval, bár hogy az ekkora árkülönbség indokolt-e, az egy teljesen más kérdés. Ennek az oka igen egyszerű: míg a konyhasó ipari módszerekkel előállított – ezáltal pedig semmilyen ásványi anyagot nem tartalmaz -, a tengeri só pedig sok esetben szennyezett lehet, a legtisztább megoldásnak a Khewra bányából származó – vas-oxid tartalma miatt – rózsaszín himalája só jelenti, amely semmilyen kémiai folyamaton nem esik át, bányászat után csomagolják és abban az állapotban emelhetjük le a polcról, ahogy azt a természet megalkotta. Hogy ez megéri-e a plusz költséget, azt pedig mindenkinek magának kell eldöntenie.