Mit is tudunk az időszámításról?

Az idő kiszámításának kezdetei az ősidőkig nyúlnak vissza. A történelem során a különböző népek különböző módon mérték az idő múlását, ám mindegyik módszer a természeti jelenségek megfigyelésén alapult.

Az ókori csillagászat bolygónak tekintette a Holdat, Merkúrt, Vénuszt, Napot, Marsot, Jupitert, Szaturnuszt. A három külső bolygót az Uránuszt, Neptunuszt, Plútót nem ismerték. A hidelmeknek megfelelően számos nép a hét napjait különböző istenek védelme alatt állónak tekintették. Minden napnak megvolt a saját védelmezője, ennek megfelelően nevezték el ezeket az időegységeket. A latin nyelvekben ezek az elnevezések jelenek meg, a germén nyelvekben viszont az azonos istenek germán névváltozatai. A hét napjainak elnevezése az angol nyelvben mindkét névváltozatból építkezik.

Időszámítás

Időszámítás

Az időegységek nem pontosak, a folyamatos változások kitolják őket. A Földünk forgása folyamatosan minimális mértékben lassul. A számítások alapján kétszázmillió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok korában egyáltalán nem ilyen időegységekkel kellett vona számolni. Az év nem 365, hanem 385 napból állt, minden nap csupán 23 óra hosszat tartott. Ezt abból sikerült kiszámolni, hogy a napok hossza 0,0016 másodperccel hosszabodik száz év alatt. A Föld lassulását a Hold tömegvonzása által keltett dagálysurlódás okozza. A bolygó nyugat-kelet irányba forog a tengelye körül, a forgással megegyező irányban kering a Nap körül. Jelenleg a Föld forgási ideje, azaz a Nap megkerülésének időtartama 365 nap, 5 óra, 48 perc, 46 másodperc. Ezt a plusz néhány óra elszámolását oldja meg a négyévenként beiktetott szökőnap. A Gergely naptár van általános használatban, mely megszabta, hogy a szökőév négyévente legyen és 12 hónapra, 52 hétre osztjuk az évet.