Az ír konyha

Az ír gasztronómiáról először mindig a burgonyák és a birkák jutnak eszünkbe, pedig az írek konyhája sokkal több ennél. A régi kelta konyhában nagyon fontos étel volt a zab és az árpa, amit legtöbbször kásaként fogyasztottak, vagy éppen lisztként. A VIII. századig nem termesztettek szinte semmilyen zöldséget sem, hanem inkább a vadonban termő bogyókat és gyökereket ették.

Ugyanígy gyümölcsöket sem igazán termesztették, egészen a XVI. századig az egyetlen természetes gyümölcs amit maguk termesztettek az alma volt. Így pedig nem is csoda, hogy a legtöbb ír desszert almából készül. Az almán kívül minden más gyümölcs amit fogyasztottak az vadon termett. Az angolokkal persze megérkezett a konyhakert művészete, így már náluk is megjelent a körte, a szilva, és a nevelt füge is, a gazdagok pedig fogyaszthattak nektarint és őszibarackot is. A hús változó volt az évek során ha az ír konyhára került a sor. Néha nagyobb volt a húsfogyasztás, néha pedig inkább a tejtermékek fogyasztása volt az elterjedtebb. A legrégebben háziasított állat náluk a sertés, amelynek napjainkban is nagyon szeretik a húsát, sőt az egyik nemzeti ír étel, a Dublin Coddle-nek is a sertésszalonna az alapanyaga.

Ír konyha

Ír konyha

A XVI. századig tejet és tojást nem árultak a piacon, hiszen mindenkinek volt otthon. Ugyancsak mindenki, aki a parton lakott rengeteg halat tudott fogni, és egyéb tenger gyümölcseit is. A tengeri algát is nagyon kedvelik főleg tejben elkeverve. Egészen a XIX. századi az írek ritkán sütöttek, inkább mindent főztek. Az ír gasztronómia egyik elkerülhetetlen eleme a burgonya, ami a XVI. században érkezett meg ide. A hűvös és nedves éghajlat tökéletes a burgonyanövesztés számára, és ezt az állatok takarmányozására is fel lehetett használni. Az ír nemzeti ételek közé tartozik még a pásztorpite, valamint a szódás kenyér is.