Az éghajlat gyorsan változott az északi tengeri jég csökkenése mellett

A koppenhágai egyetem Niels Bohr Intézetének kutatói az ICE2ICE ERC Synergy projekt norvég kutatóival együttműködve kimutatták, hogy hirtelen éghajlatváltozás következett be a tengeri jég széles körű csökkenésének eredményeként.

Ez a tudományos áttörés hosszan tartó vitát zár le a glaciális időszakban hirtelen éghajlatváltozást okozó mechanizmusokról. Azt is dokumentálja, hogy a hirtelen éghajlatváltozás gyorsaságának és mértékének okát az óceánokban kell keresni. Az utolsó jégkorszakban kb. 10.000 – 110.000 évvel ezelőtt az északi féltekét jég borította, amely az északi tengerekre is kiterjedt. A hideg jeges éghajlatot a grönlandi jégtakaró gyors, akár 16,5 celsius fokos felmelegedése szakította meg, vagyis az úgynevezett Dansgaard Oeschger esemény (D-O). Ezeket a jeges éghajlati ingadozásokat évtizedekkel ezelőtt fedezték fel a grönlandi jégmagfúrásokban, de ezek okát hevesen vitatták. A D-O események ma különös jelentőséggel bírnak, mivel a felmelegedés sebessége nagyon hasonlít a manapság az Északi-sark nagy részén megfigyelhető sebességre.

Északi-tengeri jég

Északi-tengeri jég

Az új eredmények azt mutatják, hogy a múltbeli hirtelen éghajlatváltozás szorosan összefüggött a skandináv tengerek jégtakarójának gyors és kiterjedt csökkenésével. Nagyon fontos ismeretek ezek, mivel a tengeri jég jelenleg évente csökken. “A tengeri jég eddigi legátfogóbb és legrészletesebb rekonstrukciója dokumentálja a tengeri jégtakaró gyors csökkenésének és a kapcsolódó visszacsatolási mechanizmusok jelentőségét” – mondja Sadatzki Henrik, a tanulmány szerzője. Norvég kutatók a norvég tenger két üledékmagját, a dán kutatók pedig a kelet-grönlandi jégmagot vizsgálták a tengeri jégtakaró változásai miatt. Mind az üledéket, mind a jégmagokat aprólékosan datálták és egymáshoz kapcsolták őket több vulkanikus hamurétegen (tephra) keresztül, amelyeket mindkét esetben azonosítottak.