Aki fél lábbal is harcolt

A vidék származású fiú nem ért el különösebb sikereket az iskolában, és kezdetben nem tartották túl jó pilótának sem, mégis, a német hadsereg legmagasabb kitüntetéseit kapta meg. Hans Ulrich Rudel Ju-87-es zuhanóbombázóval szeretett volna repülni, de a légierő elutasította kérését, így egy felderítőgépen kezdte a háborút.

A híres-hírhedt stukára csak 1940-ben képezték és, első bevetését ezen a típuson pedig csak 1941 nyarán repülte. Innentől azonban rendesen belehúzott, karácsonyra már túl volt az ötszázadik bevetésén és mellén már több Vaskereszt díszelgett. Ekkorra már egy elsüllyesztett csatahajó is volt a trófeái között. Bár egy ideig kiképzési feladatokra küldték a megtáltosodott bombázótisztet, ő az 1942-es évet, saját kérésére, ismét a fronton kezdte. A következő év elejére már az 1000. bevetésén is túl volt, és a német fegyveres erők egyik sztárjának számított.

Hans Ulrich

Hans Ulrich

Ő dolgozta ki a zuhanóbombázók új, páncélosok ellen irányuló taktikáját és semmisítette meg az első szovjet tankokat. Egy bevetés során az új technikával 70 ellenséges partraszálló járművet pusztított el. 1944-re teljesítette 1500-ik bevetését. Ekkoriban már rosszul állt a németek szénája. Egy alkalommal Rudel társainak gépét lelőtték az ellenséges vonalak mögött. Ő visszafordult a túlélőkért, de az ő gépét is lelőtték. Gyalogosan indultak meg a német vonalak felé, de útjukat állta a megáradt Dnyeszter. Megpróbálták átúszni a hideg, gyors sodrású vizet, de ez csak Rudelnek sikerült, egyedül ő tért vissza bajtársaihoz. 1945 februárjában ismét lelőtték a gépét, ő túlélte, de az orvosoknak amputálniuk kellett a lábát. Ő azonban nem adta fel, hamarosan visszatért egységéhez és a háború végéig repült. A legeredményesebb német pilóta 1982-ben hunyt el.