A baromfiudvar dísze: a selyemtyúk

A selyemtyúk a házityúk egyik fajtája, Kínából származik, a 13. században Marco Polo is említést tesz egy különleges, prémszerű tollal fedett fekete bőrű szárnyasról, amit utazásai során látott. Európában néhány évszázada tűntek fel, ravasz kereskedők a nyúl és baromfi kereszteződéseként kínálták a hiszékeny vásárlóknak.

Az ősi selyemtyúkhoz képest a mai fajták sok változáson mentek keresztül, nagyobb lett a fejdísz és a lábon is megjelent a tollazat, valamint színben is többfélét látunk, eredetileg csak fehér színben létezett. A selyemtyúk nevét szétálló szőrzetének köszönheti, viszonylag kistermetű, súlya 1000 és 1500 gramm között mozog. Nem képesek a repülésre, nincs nagy területigényük, így kisebb kifutóban, alacsony kerítéssel is biztonságosan tarthatók. A fejen jól látható a bőr kékesfekete színe, a húsuk, a belső szervek és a csontok is színezettek, emiatt a kínaiak gyógyhatást tulajdonítanak az állatnak.

Selyemtyúk

Selyemtyúk

A selyemtyúkot különböző színekben tenyésztik, fehér, fekete, kendermagos, gyöngyszürke, vörös, borsárga és kék színűekkel találkozhatunk. Nyugodt, kiegyensúlyozott állatok, gyorsan megszokják az emberi érintést, bármikor szívesen fogadnak egy kis szeretgetést. Évente mintegy száz darab kisméretű tojást tojnak, nagy kotlási hajlandóságuk miatt gyakran használják őket pótanyaként. Létezik szakállas és szakáll nélküli fajta. Kerekded testfelépítésűek, a kakas farkát rövid selyem-sarlótollak fedik. A tollazat jellegzetes szerkezetét annak köszönhetik, hogy a többi tyúkfajtával ellentétben nem fogják össze apró horgocskák, azok szabadon rendezetlenül borítják be testüket, ettől olyan selymes a tapintásuk. Különlegessége, hogy míg a házityúk négy, addig a selyemtyúk öt lábújjal rendelkezik, a külső lábujjakat rövid toll borítja. Annyira egyedi megjelenésűek, hogy Európában inkább díszbaromfiként tartják.